Van egy harcos lelkű Tóth is!

2012.02.15. Civil Mozgalom

A harcos lelkű, és a pártokkal nem közösködő barátaimnak üzenem: a hétfői Munkát, kenyeret! menet nem ért véget azzal, hogy az MSZP megpróbálta annak a néhány lelkes embernek az áldozatát kisajátítani, aztán mindenkit hazaküldeni – „ellenzéki” szokás szerint!
Mégis maradt egy ember, aki talán nagyobb hős az öcsémnél is, hiszen frissen műtött lábbal menetelte végig a több mint 200 km-es utat. Bár ott állt ő is a többiek mellett, mégsem szólalt fel a budapesti színpadon. De nem csak azért, mert nem kenyere a beszéd, hanem azért sem, mert nem kívánt asszisztálni az MSZP marketingkampányához, hiszen ő nem miattuk tette, hanem azoknak az embereknek kívánt példát mutatni, akik nem hiszik, hogy bármire képesek vagyunk, csak akarni kell. És ha egyszer elegen akarjuk azt is, hogy a hazánk sorsa valóban jó irányba változzon, akkor az be is fog következni.
De csak akkor, ha majd elegen akarjuk...

Ennek az embernek a sebeit mindenki láthatta, mert megmutatta. Ezek nem vízhólyagocskák voltak, mint néhány, a mozgástól elszokott, pár kilométert gyalogló résztvevőnek. Komoly gyulladás van a térdében, ami nagyon fáj. De ő szó nélkül tűrte és tűri a szenvedést, és a többiekkel ellentétben Budapesten marad. Azért maradt Budapesten, mert nem akar 3 hetet várni, hiszen az éhezőknek és a kilátástalan helyzetben élőknek nincs három hetük sem. Nincs ráérő idő, és főleg nincs idejük 2014-ig várni.

Már csak azért sincs idejük várni, mert az sem biztos, hogy akkor más történne, és jobb lenne az életük. Hiszen az MSZP is bizonyított már – nem is egyszer. Bizonyította az alkalmatlanságát ugyanúgy, mint a rendszerváltás eddigi összes pártja, hiszen a hatalomra kerülés után mindegyik a saját javadalmának emelésével, és a megszerezhető anyagi előnyök feltérképezésével kezdte a tevékenységét. Közben pedig szidták az előző kormányt, mert nekik már kevesebb a pénz maradt.
De ezeket a történeteket már mindenki ismeri, hiszen sokszor átéltük.

Jól jegyezzük meg, ennek az embernek is Tóth a neve, de nem Imre, mint az öcsém, hanem István. Tóth István az, aki nem akarta áruba bocsátani a nevét semmilyen párt kedvéért, szintén Miskolcról indult el. Ő is munkanélküli, és azt várja, hogy mi civilek segítsünk az általuk kitűzött, de közben irányt tévesztett célok elérésében. Abban, ami a Munkát, kenyeret! menet eredeti célja volt, hogy ne hagyjuk magunkat, és ne legyünk semmilyen kormány játékszere és kapcarongya se.

Csak reménykedek abban, hogy a menetelők közül is sokan visszajönnek majd Pista hívó szavára, aki most egy kicsit összeszedi magát, mert jelenleg alig bír menni és orvosi kezelés alatt áll, hiszen az egészségét veszélyeztetné, ha sokat mászkálna.
Tóth Istvánnak nincs mobil telefonja, mert nem volt rá pénze, az internetet sem tudja használni, mert sem lehetősége, sem ideje nem volt eddig arra, hogy megtanulja. Ezért most általam üzen mindenkinek: itt van, nem meg egy tapodtat se, és nagyon várja az igazi civilek összefogását a kizsákmányolás és a teljes megalázás elkerülésének érdekében!

Tóth Kata