Kik vagyunk?
A Civil Mozgalom megalapítója Seres Mária, aki megmutatta, hogy nincs lehetetlen, és népszavazási kezdeményezéséhez több mint 600 ezren csatlakoztak. Célunk, hogy senki ne érezze magát jelentéktelennek, esélytelennek, kiszolgáltatottnak – és szüntessük meg a kiváltságokat. Tegyünk közösen azért, hogy a mindent átszövő korrupció ne fojtsa meg a gazdaságot.
Mi nem mástól várjuk a változást, hanem teszünk érte!
Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a lelkesedés és a tenni akarás
mozgatja a csapatunkat. Nem óriásplakátokon, szórólapokon, fizetett
reklámokkal hirdetjük magunkat.
Mi a tetteinkkel bizonyítjuk, hogy akarunk és tudunk is áldozatot hozni a közösség érdekében. Nálunk a legfontosabb mérce a tettek ereje.
Lépjünk hát szövetségre és teremtsünk magunknak olyan életteret, melyet jó szívvel hagyományozhatunk gyermekeinkre, unokáinkra.
Kísértetiesen hasonlít a mostani helyzet az akkorihoz: ennyi gyilkos támadás még soha nem érte bolygónkat, ennyi beteg, sérült, boldogtalan embert még soha nem hordott hátán a Föld. Számos természeti- és társadalmi folyamat arra utal, hogy tévedéseinkért nemsokára fizetnünk
kell. A kérdés csak az: mit tud átmenteni az emberiség a túlsó partra?
A jelen kor embere egyre kiszolgáltatottabb, egyre függőbb a civilizáció által létrehozott ellátó rendszerektől. Minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább hajlamos az instabilitásra, a kaotikus viselkedésre, az összeomlásra. Házainkat régen a faluszéli erdőből
hozott tüzelővel fűtöttük, ma több ezer kilométerről kapjuk a földgázt, a villanyt... Régen a konyhakertben megtermett minden, ma a világ szemetét esszük a külföldi áruházláncokból…
A folyamatosan bonyolódó, idegen érdekeket kiszolgáló pókháló lassan már emberi létünket is veszélyezteti. Régen az emberek teremtettek, és élvezték teremtésük gyümölcsét: a termést, ma mindenki csavar egy - az egész emberiséget elpusztító - gépezetben. A pók kiszolgálására
csapdába esett, körbenyálazott áldozatok kellenek: a gépezet a hitelek és számlák csapdájában vergődő emberek életerejét szívja.
…
A legfontosabb a bárkát építők összegyűjtése, és közösséggé kovácsolása. Erre a természet az esőcseppeket mutatja mintául. Az esőcseppek a tengerből emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza. A földre hulló esőcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a
sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefog a többiekkel. Az esőcseppek erekké, patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert.”
vagy a megyei, területi vezetők elérhetőségein keresztül.
