Az Opera-gála tanulságai

2012.01.09. Civil Mozgalom

Devizahitel- csapdában vergődnek a felelőtlen gazdaságpolitikától és a manipuláló, mindenható Bankok mohóságától, éjszakánként pedig izzadtan riadnak fel a visszamenőlegesen alkalmazott törvények miatt, mert nem tudhatják, mit tartogat számukra az egyébként is mindig bizonytalan jövő.
Hazánk lakosságának nagy része a saját bőrén kezdi érezni a gőgös, nagyképű és senkit sem tisztelő kormány és a 2/3-dal hengerlő FIDESZ-KDNP koalíció jogalkotásának kártékony hatásait.
A hallgatag többségnek, a „magányos tömegnek” már januárban rá kell döbbennie arra, hogy a növekvő infláció mellett a fizetése is csökken, magasabb ÁFA-t kell fizetnie szinte minden termékért és szolgáltatásért, hogy a „vásárlói kosárba” kevesebb, de rosszabb minőségű és drágább áru kerül majd.
Az a 20-30 ezer elégedetlen ember, akik részt vettek január 2-án a fővárosban az Andrássy útra meghirdetett tüntetésen, ezzel már tisztában vannak, látják, hogy a helyzet tarthatatlan, és tragikusak lesznek a következmények. A tüntetésen lépni is alig lehetett a színpad előtt és a mellékutcákban. A megjelent tisztes szavazópolgárok bíztak abban, hogy VALAMI történni fog. Az emberek, a tömegek elégedetlenségének hullámát különböző politikai pártok, és hirtelen, a „semmiből" alakuló, magukat CIVIL-nek nevező szervezetek vezetői ügyesen meglovagolták a múltban és meglovagolják a napjainkban is. Pénzt és fáradtságot nem kímélve, ravasz fogásokkal élve eredményesen létrehozták ezt az eredetileg demokrácia-búcsúztatónak nevezett bulit.
A rendezvényt végül a „Lesz még Magyar Köztársaság!” néven biztosan nem fogják megemlíteni a történelemkönyvekben.
A név, a mottó eleve elismeri, hogy megszűnt a Magyar Köztársaság, és nem  mond semmit az új Alaptörvény alkotmányellenes létrehozásáról és hatálybaléptetéséről.
Sok olyan mozgalom tagjai is csatlakoztak a tüntetéshez, akik bíztak abban, hogy tényleg a kormány tudomására tudják hozni milliók elégedetlenségét és a szónokok egyértelműen megfogalmazzák az utóbbi években súlyos megpróbáltatásokat átélt tömegek követeléseit.
De a szervezőket sajnos nem ez a cél mozgatta. A színpadot 150 méterre az Operaháztól, annak háttal állították fel. A rendezvény 18:30 és 19:45 között zajlott le, míg az Operába 20:15 körül kezdtek megérkezni a 21:00 órakor kezdődő Gála vendégei. Így – a térben és időben való elkülönültség miatt – „a zemberek” hangja nem volt hallható a gyönyörű épület színpadán és nézőterén az Ünnepség alatt.
A tüntetés gondosan kialakított forgatókönyve szerint a Műsort sikeresen előadták a Színpadon, ahol egyetlen civil szervezet vezetője szólalhatott csak fel. A többi, magánszemélyként megnyilatkozó szónok is kritikus hangokat hallatott, tényleg jól megmondták a „tutit”, és kritizálták az elmúlt 20 hónap túlkapásait. A záró gondolatok végkicsengése pedig a következőkről szólt: „Köszönjük, hogy itt voltatok, menjetek békével haza! (Mátészalkára, Nagykanizsára, bárhova.) Mi, igazi demokraták mutassuk meg, hogy békében (bárgyún?) tudjuk tűrni, hogy a bal orcánk után a továbbiakban a jobb orcánkat is megüthessék a hatalom birtokosai.” Ezt követően lassú, nyugtató „gyász zenei aláfestéssel” a jószándékú tüntetők elvonultak a helyszínről az Oktogon irányába.

A szervezők eredményesen megoldották az ál-tüntetés lebonyolítását. Szolid szelepet használva ügyes „aratást” végeztek a reményt vesztettek körében a leendő szavazatokra  pályázva, a következő választásokra betagozandó, az új, felháborító választási törvények alapján létrehozandó „gyökeresen más” Országgyűlésbe bekerülés reményében.

Érdekes volt, ahogy a tüntetés előkészítése során a Civil Mozgalom képviselőihez és javaslataihoz hozzáálltak. Éppen hogy megtűrtek bennünket a megbeszélésen, javaslatainkat nem vették figyelembe, és a kifejtett nézeteink tartalmi radikalizmusa miatt szóba sem kerülhetett az, hogy a színpadon szóhoz juthassunk.
Ennek ellenére részt vettünk a tüntetésen. Na nem a Nagymező utca és az Oktogon közötti útszakaszon, hanem az Operaházzal szemben, közvetlenül a rendőr-sorfal és a később odavezényelt terrorelhárítók dupla fala előtt állt a csapatunk, ahol a „hiányos” kihangosítás miatt a szónoklatokból, a „Műsorból” egyetlen hangot sem lehetett hallani. Voltak viszont ott fényszórók, melyek a szemünkbe szúrták a fényt.
„…a Piszkos Fényt,
melyet taps kísért.”
Benn az Operaházban akarnokok örömködtek a mi pénzünkön, olyanok, akik munkát prédikálnak, de többségében sohasem dolgoztak! Mi, „Műsoron Kívüliek” 150 percig füttyel, kerepléssel, kiabálással és megafonnal hangot adtunk milliók elégedetlenségének, akikre kilátástalan jövő, munkanélküliség, adós-rabszolgaság, depresszió és önpusztítás vár az országló politikusok részvétlensége, a Bankok és a Végrehajtóik erőszaktevése, a gazdaság és a média diktátorainak túlhatalma miatt.  Mi megvártuk az Ön-tömjénezés végét, míg az utolsó fülke-forradalmár, „a 2/3-os többséget képviselők” el nem távoztak az Operából.
Nem, nem akartunk rombolni, nem akartunk gyilkolni és nem akarjuk elfoglalni a bársonyszékeiket sem. Azt akartuk és azt akarjuk, hogy végre vegye már észre MINDENKI azt, hogy hazánkban nem csak a multimilliárdosoknak van helyük. Hogy nem csak a külföldi befektetők és a nemzetközi pénzintézetek érdekeit kell figyelembe venni az államigazgatást vezénylőknek, amikor hazánk törvényeit, rendeleteit és jogszabályait megalkotják. Dicső eleink, akiktől megörököltük ezt a jobb sorsra érdemes országot, nem ilyen életet – nyomort, megalázottságot, kiszolgáltatottságot – szántak a magyarok millióinak és az itt élő népeknek.
Ahhoz, hogy végre bíztató úton indulhassunk el, szakértőket akarunk a kormány élére és az Országgyűlésbe, akik szociálisan érzékenyek, szakmailag képzettek, és ami a legfontosabb, elszámoltathatók a tevékenységükért, és vétkes felelőtlenségük esetén visszahívhatók a tisztségükből. Ugye nem is akarunk elképzelhetetlen dolgokat?
Ha a tüntetés Szervező bizottságának több tagja is így gondolta volna, a nagy számú résztvevő jó része nem csalódottan, rosszkedvűen és tanácstalanul tért volna haza 2012. január 2-án az Andrássy útról, hogy „újra tüntettünk, de minek is”.
Mert arra, hogy mit tegyen a továbbiakban, nem kapott semmiféle eligazítást, tanácsot vagy lelkesítő biztatást.
Majd az „Ellenzék”, a létrehozandó „Új Ellenzéki Kerekasztal” dörzsölt vezetői kitalálják helyette, hogy mi a teendő. Hogy jó legyen.
Nekik.