Hová menetelünk?

2012.02.13. Civil Mozgalom

Mottó: „Ha tükröt tartasz mások elé,ne felejts magad is tükörbe pillantani!”  (Platón)

Baj van. Nem azért mert pár ember elindult Miskolcról, hogy szégyenérzetét és  büszkeségét félretéve ország-világ elé tárja lehetetlen helyzetét. Azért van baj, mert a politikusok polipként rájuk telepedve eltorzították az üzenetüket, és ezzel ismét és sokadszor félrevezették a közvéleményt.

Az adófizető haragszik a segélyesre: mi az hogy nem dolgozik?! Mit válogat?! Az ország nyugati részén élők meg nem értik, mit kell állandóan a borsodiakkal foglalkozni? A kormánypárt mutogat az ellenzékre: ők pénzelik! Ez csak egy újabb médiahecc-kampány!
Csak a lényegről nem beszélnek: hová vezet az, ha álláskereső százezrek egyetlen esélye a néhány hónapra vállalható közmunka marad.

Akinek nincs semmije, az annyit is ér?
 
A szakképzetlen közmunkások bére 2011-ben 57.000 Ft volt. Amit ebből kézhez kaptak az kb. 47.000 Ft.
Idén 71.800 Ft-ra emelkedett a közfoglalkoztatottak bére. Ezzel sokan elégedettek is lennének, de az új adótörvények miatt ebből is éppen annyi kerül a borítékba, mint tavaly, azaz 47.000 Ft! A nemzetgazdasági miniszter szerint ez elég a szerény, de biztos megélhetéshez.

Van próbatétel, amikor elhomályosul a jövő – hallhattuk a kormányfő évértékelő beszédében. Ő a vörösiszap áldozataira gondolt, de sajnos jóval szélesebb körben tapasztalható a jövőtlenség. Azok, aki egyik napról a másikra tengetik életüket, egy pár hónapra kapott 47 ezres lehetőségtől nem fognak szárnyakat kapni. A gyerekvállalás jóval kifizetődőbb – lehet-e csodálkozni azon, hogy már tizenévesen szülnek azok, akik számára a legális és normálisan megfizetett munka elérhetetlen álom.
De azzal is tisztában kell lenni, hogy a nélkülöző emberek hajlamosabbak az erőszakos cselekedetekre és a közösséggel való szembefordulásra.

Mi a megoldás? A kormány által a leghátrányosabb térségekben elindított start-közmunka mintaprogram jó eszköz lehet. Ennek sikeres megvalósítása azonban nem a politikusokon, de nem is a munkaügyi központokon múlik. Sokkal inkább azokon a polgármestereken és munkatársain, akik a programokat megszervezik. Akik ha céltudatosan terveznek, akkor a közfoglalkoztatottat valóban át tudják vezetni az elsődleges munkaerőpiacra. Nekik kellene segíteni, hiszen minél kisebb egy település, annál kevesebb a munkahely, és csak az önkormányzat jöhet szóba, mint közfoglalkoztató.
Erről is szólhatott volna az éhségmenet – hiszen polgármesterek is voltak a vonulók között.

Tállai András önkormányzati államtitkár, korábban polgármester üzenete viszont megtévesztheti a közvéleményt, miszerint „mindenkinek van munka, csak kérni kell”. Csak azt nem mondta meg, hogy kitől… Vajon egy pár fős községi hivatal hogyan tud százaknak munkát adni és a napi munkavégzést úgy megszervezni, hogy mindenki megelégedésére szolgáljon? És ne felejtsünk el egy lényeges tényt: az új önkormányzati törvény jelentősen átszervezi a közigazgatást. A 2000 fő alatti települések önálló hivatalait megszünteti – és ki tudja, hogy a járási rendszer kiépítése után a nagyobb polgármesteri hivataloknál is hány fő maradhat? Akkor ki szervezi majd a közfoglalkoztatást?
És ne higgye senki, hogy ez a vidék problémája lesz csupán. A nincstelen emberek a városokban keresnek majd boldogulást, növelve ezzel a segélyezettek és a hajléktalanok eddig sem kisszámú táborát.

A hatalom birtokosainak fel kell készülni az éhségmenethez hasonló akciókra.
Eddig a lakosság szinte csak díszlete volt az előtte zajló pártharcoknak, ám sokak helyzete olyan kilátástalanná vált, hogy a passzivitásukat elhagyva már közvetlen és direkt üzeneteket küldenek a hatalom birtokosainak.
Felkapaszkodnak arra a bizonyos színpadra, ahová eddig csakis a rendezői szereposztás szerint lehetett feljutni. Hogy ebből csetepaté lesz vagy békés helycsere, majd kiderül.
 
A Civil Mozgalom aktivistái végállomásuknál várni fogják az éhségmenet azon civil résztvevőit, akik saját tehetetlenségük béklyóit&oacut e;l szabadulva áldozatot hoztak maguk és társaik sorsának jobbra fordulása érdekében.
Akik pedig csupán egy szerep miatt vegyültek közéjük, azt a gondolkodó ember úgyis kiszúrja.

Seres Mária
a Civil Mozgalom vezetője